Ime egy előtte-utána képpár:

Amikor a legelső este már Anyaként a zuhany alatt álltam úgy este 10 körül a kórház kihalt fürdőjében, egyszer csak nagyon sirhatnékom támadt. Egyrészt úgy éreztem, hogy túl tökéletes babát kaptunk, hiszen a fiam olyan szabályos arcú, szép újszülött volt, hogy azt hittem, ilyet csak álmodni lehet; másrészt sajnáltam, hogy egyik pillanatról a másikra egyszerre csak megszűntem terhesnek lenni és eltűnt a feszesen domborodó hasam; harmadrészt pedig lenézve valami nagyon furcsa, nagyon puha és nagyon hullámzó bőrvalamit láttam a hajdanában feszes kockahasam helyén és ez elrettentett.

Valószinűleg burokban éltem 29 évig, de mivel terhesen sosem gondolkodtam azon, mi marad majd a lufim kipukkanása után a hasam helyén és közel s távol nem volt egyetlen frissen szült ismerősöm, barátnőm, rokonom sem, akin láthattam volna, hogyan is néz ki egy has pár nappal, héttel a szülés után, nagyon megdöbbentem a látványon és akkoriban azt hittem, hogy ez már igy marad... Szerencsémre azonban a puhaság napról-napra csökkent és bár sosem lesz annyira lapos és kemény a hasam, mint lánykoromban, nem panaszkodom, elfogadtam, hogy maradt egy kis pocakom, sőt, úgy érzem, igy még arányosabb is lettem kicsit.

A bal oldali kép a szülés előtti napon készült, a jobb oldali pedig egy hónappal később.